Hosszú csend után újra itt. Ezúttal egy saját készítésű pöttyös ruhát fodrosítottam, mivel a kisasszony kinőtte. Ezzel a fodorral új életre kelt a ruhácska...
Egy éve, hogy írok. Ebben a blogban. Már egy éve. Irtó büszke vagyok magamra! Tekintve, hogy azt hittem, mint oly sok projekt, amiben nincs kényszerítő határidő, ennél is pár hónap múlva bedöglik a lelkesedésem. Hát nem ... Tovább»
Régi gyapjúpulóver találta meg élete értelmét, amikor elkészültek ezek a bagolykák .... Tovább»
A kertünkben elszabadultak az indulatok, egy furcsa copfos lánybanda randalírozik a fák ágain, színesek, szárnyuk van, copfosak és reppelnek. Valójában civilben gyermekkézbe való horgolt baglyocskák... Tovább»
Nagy elhatározásra jutottunk, családunk legkisebbje, a Legény, próbálja ki az ovit! Mármint hogy kezdjen el járni, és mi lássuk meg, hogy mit is szól hozzá? Aki megkísérelt már ilyesmit, az tudja, alvóállatka nélkül kár is belekezdeni! Na itt jött képbe Sál Sanyi, a jobb sorsra érdemes, sálból készült majmocska...
El vagyok árasztva újabb és újabb alkotásokkal, csak győzzek írni róluk! Anyukám a múltkor bemutatott báránykának horgolt játszótársat is: egy színes kutyát!Ő lenne a fonalkutya! Tovább»
Nyaralni voltunk a babócáinkkal. A bulgár tengerpartot terveztük, de Gyula lett belőle. Ahogy lenni szokott, már megint szembementem egy érdekes és gyönyörű, számomra eddig teljesen ismeretlen kézimunka technikával, amit "úri hímzésnek" hívnak. Gyertek és nézzétek ti is, micsoda finom és aprólékos munka!
Nem szép tőlem, hogy Robin Williams halálának napjaiban Anthony Hopkins és Jodie Foster filmet idézek, pedig megérdemelné, hogy most őt idézzem. De hát mit tegyek, ha Anyukám kezében megszülető ártatlan horgolt báránykáról ez a filmcím jutott eszembe? Gyertek és nézzétek meg Hóbarikát!...
Folytatom velencei majálisunk leírását Murano szigetével, ahol (kapaszkodjatok), majdnem egy teljes harminc percet töltöttünk! Elég volt ez arra, hogy mondjuk három üvegmanufaktúra boltjának teljes kínálatát felmérjük. Gyertek és nézzétek a csodákat, amit ott láttunk!
Teljesen váratlanul az Uram azzal állított haza, hogy neki a május elsejei hétvégén dolga van Olaszországban, Velence mellett. Kisvártatva megkérdezte: "lenne kedved 16 órát autózni oda és ugyanannyit vissza, hogy másfél napot Velencében legyünk?". S mindez történt a tervezett indulás előtt 2 nappal. Naná, hogy volt kedvem...:-)